gofri oldala

Nem tudom, az olvasóim mennyiben tekintik rémálomnak azt, hogy félig alvó állapotomban egész éjjel Csokonai klasszicista költészetét magyaráztam valamiféle inkompetens füleknek.

Ez nyilván azért lehet, mert napok óta a szigorúan kompetenciaalapú versértelmezésen gondolkodom, mivel az alább rögtön idézett költői képsoron kívül minden más érdeklődésen kívül esik. Vagy azért, mert túl sokat dolgozom. Lehet, hogy fel kellene mondani, mert tarthatatlan állapot, hogy az ember lefekvés után sem teszi le a lába alól a katedrát.

Íme a tetszetős sorok (melyek egyben a vers leghumorosabb és legélvezetesebb részét képezik):

Jer, Múzsám, láthatunk majd eleget szembe,
     Ha bémegyünk ama firhangos hárembe.
Ez olyan magazin, vagy inkább kalitka,
     Amelyben csirippol a szultánnak titka,
Oly templomsekrestye, melyben a szultánnak
     Erőt, egészséget sok százan kivánnak,
És ha érkezése hallatik Szelimnek,
     Sokszáz előkontyú turbékol egy hímnek.
Mikor exerpálni akar unalmába,
     Bémegyen e dáma-bibliothékába,
Hol sok ázsiai pergamen membránák
     Író pennájának megnyílni kivánnak.
De menjünk ki, Múzsám, mert majd a császárnak
     Daktilust éneklő múzsáihoz zárnak,
A szemfűl heréltek utánunk zúdúlnak

(Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly)

Csokonai vélhetően zseni volt, mert a gruppenszex ilyetén módon való megfogalmazása számomra már-már a zsenialitás mezsgyéjét súrolja.

Én vélhetően nem súrolok semmit, legfeljebb a fürdőkádat. És vélhetően többet kéne foglalkoznom olyasmivel, ami boldog, rózsaszínű világoskék babaelégedettséggel tölt el álmomban.

[A blogban újonnan bevezetett 'mondatblog' kategóriába olyan bejegyzések kerülnek, amik - bár talán megérdemelnék a részletes kifejtést - torzóban hagyott hirtelen kiöklendezett ötletek és gondolatfoszlányok. Vannak blogok, amik kifejezetten ezt a struktúrát követik, s bár személyemben eléggé szószapora vagyok, kifejezetten élvezem és olykor irigykedve olvasom őket.]