gofri is backyard, not backward
a blog bejegyzéseinek a száma: 181
a blog összes címkéjének a száma: 35
kategóriák 7
kommentek: 2324
RSS
gof.ri@citromail.hu
Miskolczi Norbert, a HÖOK elnöke csütörtökön közölte az MTI-vel, hogy példaértékűen szigorú és elrettentő ítéletet fognak kérni a pécsi lövöldözés elkövetőjére, hogy hasonló eset a későbbiekben ne fordulhasson elő - olvasom a Népszabadság honlapján.
A "leendő értelmiség" - mondja Miskolczi - értetlenül áll az eset indítékai előtt, és megdöbbentőnek tartja, hogy a jelenség eljutott Magyarországra is.
Az a helyzet, hogy, bár szeretjük azt hinni, nem vagyunk elszigeteltek a világtól. Minden, amit többezer km távolságból szemlélünk vagy csak a tévéképernyőn látunk, nálunk is potenciális lehetőség, itt is jelen van.
Bármennyire borzasztóak is a történtek, le kell szögezni, hogy mindez nem csakis és kizárólag az áldozatok és családjaik tragédiája, de az elkövetőé is, akit nemcsak maga a cselekedet és az egész, idáig vezető sorsa, de úgy tűnik, a fentihez hasonló szócsövek is megbélyegeznek az ostoba nyilatkozataikkal, teszik ezt a "(leendő) értelmiség" nevében.
Nem hiszem, hogy bármilyen precendensértékű ítélet megakadályozhatná a hasonló eseteket a jövőben. A történtek ellenére sem hiszem, hogy a pszichés betegek kriminalizálása megoldaná azt, amit a magyarországi egészségügy vagy a közvetlen környezet elmulaszt. Ahogy olvasom, a tettes a különböző mentális zavarai miatt több pszichiáternél is megfordult, de a megfelelő kivizsgálás és kezelések helyett csak gyógyszereket kapott. Ahogy hallom ismerősi körökből, ez a fiatalember egészen régóta küzdött komoly problémákkal, és egyszerűen nem értem, hogy tudott az előző 23 évének összes "szűrőjén" átjutni úgy, hogy nem kapott olyan komoly, hatékony segítséget, amivel a most történtek elkerülhetőek lettek volna.
Ahogy más országokban is történt ez hasonló esetek kapcsán, a társadalom felelősségét is elkendőzendő, most majd elkezdünk kapkodni a fegyvertartás szigorítása, a biztonsági rendszerek és intézkedések meg a többi vélten vagy valósan kapcsolódó probléma házatáján. Nagy kérdés, hogy történik-e valós változás. És mivel az ügy még sokáig nem lesz lezárva, nagy kérdés az is, hogy tudunk-e majd róla megfelelően kommunikálni, valamint csupaszon, önmagában, ám megfelelően több szemszögből értelmezni a történteket, lefejtve róla az előítéleteket, a botrányt, és elhajítva azt a bizonyos véres kardot, amit most épp körbehordoznak...
)
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, vváváváváááááóóóóóóóóó.... ezeazezazezeazzzz... Na végre!
Huhh, most kifújom magam! Aztán folytatom!
Szóval, én szándékosan nem hoztam szóba, mert már előre felcsesztem az agyamat a sok barom demagóg megközelítésein!
Teljesen és minden egyes szavaddal egyetértek! Talán annyit tennék még hozzá, bár összegzőleg te is utalsz rá, hogy azon kéne talán elméláznunk egy picinyt, hogy is van az, hogy jóideje észlelték a társak, hogy a fickó zavart, de senki nem fordult felé, senki nem kért - akár helyette is - segítséget.
A minap történt, hogy a 4-es villamos járatán majd" egy egész napig utazott egy hulla! Igen, jól tetszenek olvasni, egy halott ember! Bárkik között, bárhol szóba került az eset -mert hogy itten lakunk , közvetlenül a 4-es vonala mellett -, mindenki és mindenhol a másikat kezdte el szapulni. A hullát már nem tudták, neki már ugyanis mindegy volt, és ház mi várható el egy halottól! Ő kérem, tette a dolgát, kihűlve kushadott az űlésen!
Szóval a népek véleménye kérem az vót, hogy 1./ a villamosvezetőink kápó görények, ők a hibásak! Na meg a hulla anyukája, gyerekei, kutyája, stb, stb., stb.
Az senkinek nem juott az eszébe, hogy talán ha idejében odaszól az utasok közül uszkve félóránként valaki, akkor talán, talán lehetett volna valamit tenni. Na, most ez nyilván szimbolikusan értendő, hiszen ha közvetlenül a halála előtt még beszélhetünk volna vele, nem sokra mehetett volna szegény pára azzal, ha mondjuk úgy köszönünk el tőle, hogy kellemes halált, uram!
Azót más sem jár a fejemben, mint az, hogy nemsokára eljő az idő, amikor a 4-es, 6-os járatokon az 300 utasból 100 űlő utas, 100 álló utas és 100 halott utas utazik majd egyik irányból a másikba, és kulturáltan meglesznek, egyik sem fogja zavarni a másikat a dolgában.
Na, kérem, többek között ezért történnek az efféle lövöldözéses esetek, és nemcsak náéunk, de a világban máshol is.
(na , ebből posztocska lesz!)
A minap itt minálunk is feküdt egy hajléktalan a padon - állítólag több napja. Megláttam, és gyanús lett (szerintem már nem élt) és hívtam hozzá mentőt. Nem tudom, utána mi történt, de este már nem volt ott.
Gyerekek játszottak a közelben, kutyát sétáltattak az emberek és minden...
Hát így.
Ezzel a szerencsétlennel kapcsolatban is értem, értem, hogy megölt egy embert és tönkretett sok életet... Nincs logikus, általunk ÉRTHETŐ magyarázat. Az ügyvédje is mondta. Irracionális, beteg cselekedet volt. Tudom, ez nem enyhíti a dolog súlyát, de a bűnbakképzéssel csak magunkról állítunk ki szegénységi bizonyítványt.
Tragédia, igen. És az előzmények is azok: az, hogy esetleg nem kapott megfelelő segítséget, hiába kért, hogy már középiskolás korától folyamatosan gúnyolták a társai ahelyett, hogy kezet nyújtottak volna neki akárhogyan, és az is a tragédia, a tragikus sors folytatása, hogy nem lett öngyilkos. Ha bebörtönözik, akkor azért, ha kezelésre küldik, és ráeszméltetik, hogy mi történt, akkor meg azért. Egyszerűen ebből nem látok kiutat, ez úgy borzalom, ahogy van.
És igen, én is úgy látom, hogy az ilyen tragédiák okai csak KISEBB RÉSZBEN a fegyverhez jutás körülményei, a számítógépes játékok vagy a média.
Mi vagyunk az okai. :(
Így van. Fegyverhez, vagy bármiféle egohosszabbítóhóz többnyire a gyengék szoktak nyúlni!
Ja kérem, felelősségelhárításban jók vagyunk! S maradunk a következmények nélküli ország.
Mert nem annak kéne a következménynek lenni - ahogy írjátok is, és legalábbis nem a kizárólagos következménynek -, hogy szigorítják a fegyvertartást, a betegek kriminalizálását. De ez ugye sokkal egyszerűbb, és látványosabb, propagandisztikusabb megoldás, mint elgondolkodni azon, hogy a pszichés betegségek érdemi kezelése nem lenne-e olcsóbb a társadalomnak, mint szélsőséges esetben ilyen terror következményeit viselni, egy hajszállal kevésbé súlyos esetben beteg politikusok agymenéseinek következményét viselni, átlagos esetben pedig a sok szomatizált lelki baj tb-számláját kifizetni.
De jelenleg a pszichológust nem fizeti a tb, max. a kevés pályán levő, elgyötört és szintén patologikus pszichiátert lehet megkeresni, mondjuk havonta egyszer, mert sűrűbben úgyse tud fogadni. És ilyenkor sincs többre ideje, energiája, mint egy-egy receptet a páciens kezébe nyomni.
A korábban lelki bajokat is gyógyító sámánok, de még a hiteles papok ideje is nagyjából elmúlt, az orvostudomány meg ott tart, ahol tart, a magyar tb mégottabb... Rólunk, a kor ún. fejlettebb országaiban élő "civilizált" emberéről pedig egyáltalán nem állíthatjuk, hogy óvó-törődő társadalomba szerveződtünk volna.
(De most nem is mennék bele a másodfokú társadalmak és az elidegenedés témakörébe. )
Min is csodálkozunk?
Mossuk kezeinket. :(
http://www.bama.hu/baranya/kek-hirek-bulvar/pecsi-amokfuto-korabban-nem-volt-pszichotikus-tunete-272770
Erről van itt a szólás.
Még a témához: tegnap a Naplóban láttam Barczai G. rémes riportját, ami az egyetlen halálos áldozat köré fókuszálódott, hát mit mondjak, BULVÁR; volt benne könny dögivel meg jelzők ("brutális", "borzalmas", "érthetetlen", "hidegvérű", "kegyetlen" stb.) -- minden, csak épp a téma értő és többoldalú megközelítése nem. Meg hogy "G. Ákos rendezett körülmények között élt" -- mintha legalábbis de szemét lenne, hogy a rendezett körülményeit kvázi egy vérengzéssel "hálálja meg" a társadalomnak ez a rohadék.
Á, elkeseredtem. Ezt a műsort se nézem többet soha. (Tudom, már régóta nem kéne...)
Esetleg olvass Magyar Narancsot, az még utoljára, mikor ráértem, jó volt. Mióta blog-függő lettem, a kevés időmet itt töltöm, nem érek rá, de Tőled közvetve tájékozódhatnék :)
Más helyett nem olvasok, bocsi. :)
Meg majd ha lesz teljes online felületük! Addig sajnos smafu. :)
Igen, a Narancs az jó lenne, de a kurvák még hülyék is, és nem adják magukat online. Az, amit tesznek, az csak arra jó, hogy beguruljon tőle az ember.
Gof az a cikk, amit linkeltél, egyszerűen elképesztő. Még ma is csak azt mondják-írják a hírek, hogy MAJD egy független csapat fogja megvizsgálni a fickót, erre se szeri, se száma a prejudikációknak! Na ,meg aztán úgy tesznek, mintha abban az esetben ha az illető nem skizofrén vagy pszichotikus, CSUPÁN CSAK hidegvérű gyilkos, akkor normális, akkor minden rendben, csak jól meg kell életfogytiglanozni! Na, ez kérem az oka - többek között -, hogy itt tartunk, és ahelyett, hogy kifelé, befelé mászunk az emésztőgödörbe. Na és a kommentekről nem is szólok, olyan vérostobák és szégyenletesen embertelenek. ::((((
p.s. Ja, és a hát a média meg szemmel láthatóan tobzódik a gyönyörtől, hogy ilyen ámerikás sztorizásra van lehetősége, hogy valamiben mégis hasonlíthatunk. És orba-szájba gyertyázhatunk, vinnyoghatunk, benne lehetünk tévében, újságban, a nethálón. Megmutathatjuk, hogy milyen jól szerveződünk, emléktermezünk, akkor amikor már minden késő, hogy utólag mindig milyen okosak és emberségesek , nagyszerűek vagyunk. De Aronson papára nem hallgatunk, csak a konferenciáit szervezzük ide a reklámért, a píárért! Mondja csak az öreg a magáét, mi meg tesszük a magunkét, igaz, nem zsebre!
Ugyanez a helyzet a 168 órával meg még több más lappal is.
--
Ez jó, ez az amerikás sztorizós párhuzam. Tényleg mindenki, mintha ettől élvezne el, és minden riportban benne van az összes nyugat-európai párhuzam, nehogymár ne.
Tán későn ébredek, de az ilyen riportokban egyébként nem az lenne az egyik lényeg, hogy a riporter elfogulatlan és tárgyilagosságra törekvő kérdéseket tegyen fel mindegyik félnek??
Ez most csak azért jutott eszembe, mert az "olaszliszkai felbujtót" is meginterjúzták ugyanabban a műsorban... hááát.... ::((
Juteszembe egyébként amit ifjabbik leányod publikált a témában, hozzáférhető már online?
Majd megnézem, egyelőre csak a folyóiratot láttam fent a tartalommal. De ha gondolod átlövöm neked.
Na, most küldöm, méghozzá a teljes dolgozatot, ugyanis a JELKÉP-ben csak egy átszerkesztett, rövidített változatát közölték.
Hm!... Miért megyünk rögtön a tetőre?
Amikor a srácról kezdtek beszélni, mesélni, hiszen kis környezetemben hirtelen mindenki tudni vélt róla dolgokat, az jutott eszembe, amikor reggel meglátom az SNI-s gyerekeket az ajtóban. Elhanyagolt, rendezetlen, koszos külsejük rögtön sejteti, hogy ezek azok a gyerekek, akik hárítva vannak. És itt most teljesen mindegy, hogy a szülők diplomás egyetemi oktatók, vagy 8 osztályt végzett emberek. Lerí róluk, hogy hárítanak, hárítják a gyereket, mint rossz terméket...egy gyereken, egy betegen első körben a család segíthet, a beteg a családra támaszkodhat,s ha ez a bizalmi alap megvan, akkor könnyebben gyógyít a pszichológus is, mert van miért kinyílni...
és ha piramisban gondolkodom, akkor a család az alap, ha az nincs jól lerakva, akkor inog a többi is, s nesze neked Heidegger:):)
Ez a folyamat nem vezethető le közvetlenül és lineárisan a ponttól a b. pontig, azaz a pincétól a padlásig! Ha ugyanis ez így volna, akkor bizony nem kéne mást tenni, mintsem fejvesztés terhe mellett kötelezni mindenkit a családban maradásra! Nincsenek jó alapok! csak viszonyrendszerek vannak, amelyek állandóan és folyamataosan változnak. Ezért is olyan nehéz az ügy, mert biztos, hogy vannak sokkal rosszabb családi háttérrel renelkező, sőt árva gyerkkort maguk mögött hagyó (már amennyiben ez egyáltalán elhagyható) emberek, és mégsem kezdenek lövöldözni. Aztán vannak kifejezetten jó családi háttérből érkezők, akik mindenféle pszichés terhet cipelnek magunkon, magukban.
Én amondó vagyok, hogy a különböző összeadódások jelentik, jelenthetik a problémát. Jelen esetben ispl. ha az iskola olyan lenne, amilyen nem, erről Aronson papa éppen éleget írt és beszélt, akkor ennek a fickónak is más esélyei lettek volna, illetve lettek volna, lehettek volna más esélyei.
Egyébként meg a család valamilyen formája nyilvánvalóan nélkülözhetetlen, hiszen az első éveinket nem élhetjük túl segítség nélkül. csakhogy e segítségnek nem kell feltétlenül genetikusan összetartozó személyektől származnia.
Az őskorban nem volt úgímond monogám család. Csak kisebb-nagyobb csoportok, amikben éltek. A paleolitikumban a csoportházasság (exogámia) miatt hangsúlyozottan érvényes volt, hogy csak az anya személye a biztos, ezért az egy anyától származókat tekintették összetartozóknak. Érthető, hogy az anyaságnak nagy szerepe volt a kultikus életben és a mágiában is. A monogám házasság csak az ősközösség felbomlásával ,a csoportházasságok felváltásaként jelent meg. A földművelés és az álattartás hozta meg "A" családfő (férfi) új szerepét.
Szóval ez a mai társadalom - azon belül is a vallás, az egyház - által kreált ideális családmodell is önmagában egy humbug. Egy a kérdés, hogy az együtt élő emberek között van-e és miféle kötődés, érzelmi és intellektuális kapcsolat. Az össze többi le van bírva lenni kakálva! ::))))
Szerintem Gy. erre gondolt, de majd megmondja.
Amit én olvastam, az az volt, hogy ez a szegény anyuka (a fegyveres emberé) nyugisan olvasta a neten a híreket a munkahelyén, mint a többiek, és egyszer csak szörnyülködve az agyához kapott, mert leesett neki, hogy az ő fia lövöldözött. Szóval ennyire.
És bár nem tudhatom a viszonyokat, nehezen hiszem el, hogy ilyen pszichés difik ne tűnnének fel otthon, ha az ember gyerekére oda bír lenni figyelve... :(
Én ezt összetettebnek gondolom! Ugyanis, ha feltűnne, meg lehetne akadályozni! És hát nem figyelünk eléggé egymásra, ez is igaz. De azért írtam az összeadódást, mert ugye az ember beleszületik egy közegbe. Nem tudja megválogatni. Na most, ha egy problémás közegből ( bár egyet mondj nekem, amelyik nemsz! Mert meggyőződésem, hogy nincs!Ez puszta definíciós kérdés.) jön egy gyerek és egy olyan társ.-i közegbe kerül, amielynek ma az iskolák és a munkahelyek (az óvodákaz azért nem említem, mert többnyire azok rendben vannak, bár ez is csal az iskolához viszonyítottan igaz, amihez képest meg nem is olyan nehéz), na akkor aztán jól megnézhezi magát. Ugyanis a XX.száadban, pláne ma, sokkal meghatározóbb egy gyetek számára a társadalmi, a társas közeg, mint ad abszurdum az otthoni. Márcsak azért is, mert aput-anyut-kistesót lényegesebben rövidebb ideog látja, hallja, érzi, mint a kortárscsoportját, a tanítóját, oktatóját, nevelőjét stb. És azt gondolom, hogy ameddig az iskolák abban a penetráns állapotban működnek, amiben, addig egyszerűen nincs morális alapjuk arra, hogy visszautaljanak a családokra. Mert az kizárt dolog, hogy ennyi kezelhetetlen gyerek lenne! Nem, az intézmények csinálják őket. De hát most is azt látjuk, még mindig azt látjuk! Puska, fegyver, ellenőr és ellenörző... nem sorolom. Egy biztos, hogy nagyon szeretném megérni azt az időt, amikor puszta kényszerűségből lerombolják ezt az egészet, és csak és kizárólag az arra alkalmas emberek kerülhetnek majd gyerekközelbe. Szerintem nincs messze ez az idő, még akkor sem, ha nyilván abba a szórásba is belekerül egy-egy zsizsi , egy-egy nem odavaló. De gyerekkápók talán már nem maradhatnak a rendszerben.
Na végre! Most hallgattam meg Aronson papát, aki több mint fél órát beszélt a magyar oktatási rendszerről, annak totális elcseszettségéről. És persze a kooperatív technikákról, a mozaik-módszerről, és nem utolsósorban arrók, hogy miért az iskolákban óvódákban lehet csak hozzányúlni a peoblémához. Hiszen a családok életében semmiféle hatalmi, állami és egyéb módszerekkel nem lehet beleavatkozni, és még ha lehetne se szülne jó vért! Ugyanis arról beszélt, hogy az egyének közötti versengésre alapozott intézményeink termelik ki a frusztrált, az érdektelen stb. embereket, emberpalántákat.
Később meg valaki bemutatta ai "Ököl nélkül" c. programot, amivel az óvódákban (külföldön) pár hónap alatt látványos eredményeket értek el az agressziv viselkedések kezelésében.
Csak hát sajnos az is elhangzott, hogy itt, nálunk egyszerűen nem hajlandóak - eltekintve egy-két intézménytől - változtatni. Erre mondja nekem valaki, hogy hogy nem ostoba népek vegetálnak ezen a fertályon! ::((((
O.k., értem én, hogy miről írsz, meg egyet is értek vele, már ami az oktatási rendszer lehetetlenségét érinti, plusz az is igaz, hogy a probléma összetett, mint minden más. akárhová nyúlunk vissza. És akkor most szerinted mire való a család? Arra, hogy mindent ráírjon a társadalmi változások, az oktatási rendszer és a gazdasági világválság számlájára? És anya, apa, nagymama, dédi és barát mossa kezeit?
Halálom a képmutatás, a hárítás, a mutogatás, de leginkább az ODANEMFIGYELÉS! Halálom, ha egy 5 éves gyerek nem hiányzik otthonról este 8 órakor és lenn kever még a játszótéren....halálom, ha egy dührohamokat kapó gyerek nem kapja meg a megfelelő segítséget, hanem a szülők dührohammal válaszolnak a gyerek minden egyes kiakadására: frankón megverik, s mit tanul ebből, hát persze, hogy azt, hogy ezt lehet....
Nekem ez magas.Nagyon magas.
Azért mondja Aronson papa, hogy a család felől nem közelíthető meg a probléma. Mert megtiltani senkinek nem lehet, hogy gyereket szüljön. Ezt senki nem gondolhatja komolyan. Viszont ha az intézményrendszerünket átalakítjuk, elsőre is és sok másikkal együtt az oktatásit, akkor előbb vagy utóbb az majd viszahat a családi környezetre is. Nem szabad misztifikálni a családot, mert aztán arról a magasról jó nagyot puffansz lefelé! És hid el, jobban értelek, mint sem gondolnád, mert gyakran állok a lányom mellett az oviben és látom az elkeseredett ábrázatát, amikor tehetetlennek érzi magát, és mégis megpróbálja a lehetetlent is, és bizony a legtöbbször sikerül is mégha részleges eredményeket is elérnie.
Mindkettőtöknek igaza van, és más a szemszög.
Ez nem a család túlmisztifikálása lenne, Malvina, egyszerű belátása, látása annak, hogy sok minden a közvetlen környezetben dől el - pláne hogy úgy tűnik, a tágabb kontextusra (ld. balfasz döntéshozóink) nem számíthatunk. Ez van, ez ellen kell küzdeni, de ez van. :(
De igaz, az intézményeknek, a társadalomnak is nagy hatása lenne, lehetne az egyénre. Ezért szoktuk ugye mondani a tinédzsernek, hogy "tudom, hogy szar neked otthon, de úgy tűnik, jelenleg egyetlen pozitív irányba mutató kitörési lehetőséged a tanulás, hát hajrá, mert ha ezt is elbaltázod, akkor vége".
De az is való igaz, hogy szar intézményiség ide vagy oda, sok gyerek megmenthető lenne egy pozitív, támogató, megerősítő családi háttérrel. Ez persze a virtuális valóság, hiszen tudományosan-objektíve mérhetően a családról valóban nem tudunk semmi érvényeset mondani.
És fontos azt is hangsúlyozni, hogy itt nem klasszikus családmodellről van szó!! Hanem legelsősorban támogató felnőttről a gyerek számára - az elejétől fogva egészen odáig, amíg erre szüksége van. És ez kurvára nem társ. helyzet vagy bármi függvénye. Ez egyszerű energiabefektetés és odafigyelés.
Tudom én, hogy másról beszélünk, mondom, de ezt a nézőpontot nehéz kihagyni, amikor az ember mindenféle elszomorító életeket lát nap mint nap, sőt, tapasztalata is van.
Hogy is mondjam, a világ nem változott annyit semmilyen irányba, hogy magukra hagyhassuk benne a gyereket - posztmodern és neoliberális gyereknevelés ide vagy oda.
Na, valami. Több mint egy héttel az eset után épp ideje...
http://index.hu/tudomany/2009/12/04/szazbol_egy_ember_skizofren/
Na, pont eről van szó. És ezért van igaza Aronsonnak, mert a szülői környzetere csak és nagyon indirekt módon lehet egy társadalom hatással, ezért ott kell megfogni a kérdést, ahol viszont majdhogynem direkt módokon nyílik rá lehetőség.
És ami a 100-ból egyet illeti, és akkor azokról még nem is beszéltünk, aki meg "pusztán" skizoid beütéssel bírnak, ugyanis a skizofréniának igen sok fokozata létezik.
Akármi is van, és akárhogyan is közelít az ember, én simán nem mentem fel a szülőket a fellelősségvállalás alól....de nem ám!
Senki nem arról beszél, hogy fel kéne menteni a szülőket a felelősség alól. Amiről Aronson beszél, az sem azt jelenti. Pisztán annyit, hogy belenyúlni a családi viszonyokba nem lehez olyan direkt módon, mint az intézményiekbe. Nem hiszem, hogy ez olyan nehezen érthető! Pláne, ha azt is hozzávesszük, hogy na és akkor mi van, ha nem mented fel őket? Attól még semmi sem javul meg, lesz jobb. Egyébként amásik poszthoz ítakból azér kifejezett szűlő-gyűkölet árad, ami csak rosszat tehet az ügynek. Ráadásul, lehet, hogy ahol te dolgozol ott olyan a csillagállás és szülői hozzáálllás amilyen, de máshol meg másmilyen. Egyszerűen nem lehet a szülők vonatkozásában sem általánosítani.
Jaj, ez azért egy kicsit nagyon erős, ez a szülőgyűlelet Te! Az, hogy mostanra tele lett a tököm velük, tiszta sor. Az általánosítás részemről nem globális természetű, lokális, az pedig mondd valamit:):):):)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha Freeblogos vagy Freeblogos vagyok.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
gofri is backyard, not backward
Keresés